The Power Station – 33⅓ LP (1985) (EU)

A The Power Station 33⅓ a nyolcvanas évek egyik legérdekesebb zenei együttműködésének eredménye. A formációt Robert Palmer, a Duran Duran tagjai, John és Andy Taylor, valamint a Chic legendás dobosa, Tony Thompson alkották. A produceri munkát a Chic basszusgitárosa, Bernard Edwards végezte.

Az album hangzásában a rock, a funk, a soul és a pop találkozik. A gitárok és a rendkívül erőteljes ritmusszekció mellett Robert Palmer karakteres, kissé rekedtes énekhangja adja meg azt az egyedi karaktert, amely miatt a lemez ma is könnyen felismerhető.

A nyolc felvételt tartalmazó albumon olyan dalok kaptak helyet, mint a Some Like It Hot, a Murderess, a Lonely Tonight, a Communication, a Get It On (Bang A Gong), a Go To Zero, a Harvest For The World és a Still In Your Heart.

A Some Like It Hot és a T. Rex klasszikusának feldolgozása, a Get It On (Bang A Gong) különösen nagy sikert aratott. Az album maga az Egyesült Államokban a Billboard 200 6. helyéig, az Egyesült Királyságban pedig a 12. helyig jutott.

A vinyl kiadáson szereplő 33⅓ megjelölés nem az album hivatalos címének külön része, hanem a hanglemez lejátszási sebességére utal. A vinyl változat borítóján azonban ez a megnevezés szerepelt, ezért vált a lemez közismertté The Power Station 33⅓ néven.

1984-ben a Duran Duran a világ egyik legnépszerűbb zenekara volt. A zenekar tagjai azonban ekkor már annyira különböző zenei hatásokkal rendelkeztek, hogy természetes módon merült fel bennük az ötlet: próbáljanak ki valami teljesen mást.

Andy Taylor mindig is sokkal közelebb állt a keményebb rockzenéhez, mint amit a Duran Duran elegáns synth-pop világa alapján gondolnánk. Testvérével, John Taylorral és a Chic dobosával, Tony Thompsonnal kezdett dolgozni egy új projekten. Eredetileg még az sem volt biztos, hogy egyetlen énekes köré épül majd az egész album – több különböző vokalistában gondolkodtak.

Aztán megérkezett Robert Palmer.

Palmer ekkor már elismert előadó volt, de a Duran Duran tagjaival való találkozás egészen új irányt hozott számára. Először a Communication felvételén dolgozott velük, majd meghallotta a Get It On demóját. Kipróbálta az éneket, és hamar világossá vált, hogy valami egészen különleges történt: a négy zenész hangzásvilága működött együtt.

Így az eredetileg mellékprojektnek induló együttműködésből teljes album született.

A Some Like It Hot pedig szinte tökéletesen összefoglalja ezt az új hangzást. A John Taylor és Bernard Edwards által kialakított súlyos basszus, Tony Thompson elképesztően erős dobolása és Andy Taylor gitárjátéka egy olyan groove-ot hozott létre, amely teljesen más volt, mint a Duran Duran megszokott világa. Robert Palmer hangja pedig szinte természetesen simult bele ebbe a funk-rock alapba.

A dal hatalmas siker lett, és az albumot is magával húzta. A másik nagy dobás a Get It On (Bang A Gong) volt, amely a T. Rex 1971-es klasszikusának újraértelmezése. A Power Station változata az Egyesült Államokban a 9. helyig jutott, és ma is az egyik legismertebb feldolgozása az eredeti dalnak.

A történet azonban nem tartott sokáig. A Power Station eredetileg egy rövid életű projektnek indult, és amikor turnéra került volna sor, Robert Palmer úgy döntött, hogy inkább saját szólókarrierjére koncentrál. Helyét a koncerteken Michael Des Barres vette át. A zenekar így Palmer nélkül lépett fel többek között a Live Aid amerikai koncertjén is 1985-ben.

Robert Palmer számára pedig ez az együttműködés egy fontos következő lépcsőfokot jelentett. Nem sokkal később megszületett a Riptide, amelyen több Power Station-közreműködő is dolgozott, és Palmer szólókarrierje újabb óriási lendületet kapott.

A The Power Station 33⅓ így egy rövid, de rendkívül izgalmas pillanatfelvétel a nyolcvanas évekből. Duran Duran, Chic és Robert Palmer egyetlen lemezen – három különböző zenei világ találkozása, amelyből egy energikus, funkos és rockos album született.

És talán éppen ettől olyan jó ezt a lemezt ma feltenni: az első néhány ütem után azonnal megszólal az a bizonyos 1985-ös életérzés. Erős basszus, hatalmas dobok, gitár és Robert Palmer hangja.

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van.