The Form – Informal LP (1989) (NL)

A The Form – Informal azok közé az albumok közé tartozik, amelyek első hallásra talán egyszerűen egy jó 80-as évekbeli pop-rock lemeznek tűnnek, de minél többet hallgatjuk, annál érdekesebbé válnak. A zenében a synth-pop, a hi-tech AOR, a dallamos rock és az elektronikus pop találkozik, miközben a produkció kifejezetten igényes és részletgazdag.

A zenekar központi alakja Marc Berry, aki énekesként és billentyűsként vett részt a munkában, mellette pedig David Bronner felelt a billentyűs hangszerekért és a programozásért. A hangszeres felállásban Bernhard Locker gitáros, Andreas Tieber basszusgitáros és Heribert Metzker dobos is szerepelt.

Az album egyik erőssége a rendkívül tiszta, gondosan kidolgozott hangzás. A szintetizátorok és programozott elektronikus elemek mellett valódi dobok, basszus és gitárok is helyet kapnak, így az Informal nem válik steril elektronikus popzenévé. Inkább egy elegáns, dallamos európai rockalbum, amelyen a korszak stúdiótechnikája nagyon szépen kiegészíti a hagyományos hangszeres játékot.

A Save Me könnyedebb, rádióbarát hangulatot hoz, a Land Of Mystery elegánsabb, kissé titokzatosabb világot teremt, míg a Talk To Me lendületesebb oldalát mutatja a zenekarnak. A Ocean Of Love középtempós, atmoszférikus darab, a Far Away pedig már-már klasszikus AOR-hangulatot idéz. A lemez egyik legszebb pillanata a lírai Jaimie, amely egészen más oldalról mutatja meg Marc Berry dalszerzői érzékét.

A The Form története az 1980-as évek második felének Ausztriájában kezdődött. Marc Berry és David Bronner ekkor kezdtek együtt dolgozni; mindketten a korszak modern stúdiótechnikája és elektronikus zenei lehetőségei iránt érdeklődtek. A céljuk nem egy tipikus osztrák popprodukció létrehozása volt, hanem egy olyan album elkészítése, amely nemzetközi szinten is megállja a helyét.

A páros ehhez kiváló osztrák sessionzenészeket gyűjtött maga köré, és megszületett az Informal. A korabeli produkciós szemléletet jól mutatja, hogy a lemez elkészítése az akkori osztrák viszonyok között jelentős vállalkozásnak számított: a cél kifejezetten a nemzetközi piac meghódítása volt. Az album végül Európa több mint egy tucat országában megjelent.

A The Form zenéje azért is érdekes, mert nem lehet egyszerűen egyetlen műfaji címkével elintézni. A szintetizátoros részek és programozott ritmusok miatt erősen kötődik a 80-as évek végének elektronikus popzenéjéhez, de a gitárok, az élő dobok és a dallamos dalszerzés miatt az AOR és a rock felé is egyértelműen kikacsint.

A lemez egyik különlegessége a Walking On The Moon, amely a The Police ismert dalának feldolgozása. A The Form változata természetesen teljesen a saját világukhoz igazítja a dalt: az eredeti reggae-s és rockos karakter helyett modernebb, szintetizátoros megközelítést kap.

Érdekes módon az Informal néhány országban még a slágerlistákra is felkerült, Ausztriában, Svédországban és Svájcban is kapott figyelmet, de a nagy nemzetközi áttörés végül nem következett be.

És talán éppen ettől vált az album mára igazi felfedeznivalóvá.

A The Form nem lett világsztár, az Informal pedig nem került be a korszak legismertebb albumai közé. Viszont aki szereti a 80-as évek kevésbé ismert európai lemezeit, az hamar ráérezhet arra, hogy itt bizony nagyon komoly zenei és produkciós munka van a háttérben.

A lemez ma már egyfajta időkapszula: halljuk rajta a korszak szintetizátorait, a digitális stúdiótechnika fejlődését, az AOR dallamosságát és az európai pop-rock eleganciáját.

Miért különleges ez a lemez?

Az Informal egy igazi rejtett gyöngyszem a 80-as évek végének európai zenei világából.

Nem harsány, nem akar mindenáron sláger lenni, és nem próbálja lemásolni az akkor aktuális angol vagy amerikai sztárokat. Ehelyett saját, kifinomult hangzásvilágot épít fel, amelyben az elektronika és az élő hangszeres játék nagyon szépen egyensúlyba kerül.

Aki szereti a 80-as évek synth-popját, AOR-ját, dallamos rockzenéjét és a ritkább európai produkciókat, annak a The Form albuma igazi felfedezés lehet.

És van benne valami különösen szerethető: egy olyan zenekar egyetlen nagylemeze, amely nagyot akart álmodni – és bár a világsiker elmaradt, az album ma is megmutatja, milyen izgalmas zene született a korszak kevésbé ismert stúdióiban.

The Form – Informal – egy ritka osztrák zenei pillanat 1989-ből, ahol a synth-pop, az AOR és a rock találkozik.

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van