My Stepmother Is An Alien (Original Motion Picture Soundtrack) LP (1989)

A My Stepmother Is An Alien filmzenelemeze igazi nyolcvanas évekbeli időutazás. Az album különlegessége, hogy nem kizárólag Alan Silvestri filmzenéjére épül, hanem a korszak több ismert pop-, funk- és elektronikus felvételét is összegyűjti. Így a film hangulatát nem egyetlen zenei stílus határozza meg, hanem a késő nyolcvanas évek változatos zenei világa.

A lemezen hallható az Animotion – Room To Move, Ivan Neville – Not Just Another Girl, Jackie Jackson – Be The One, Cameo – I Like The World, Siren – One Good Lover, Dan Aykroyd – Hot Wives, valamint a M|A|R|R|S legendás Pump Up The Volume című felvétele. Az album második részén pedig Alan Silvestri három instrumentális szerzeménye, az Enjoy, a The Klystron és a The Celeste kapott helyet.

Van, amikor egy filmzene nem egyszerűen a film zenéjét jelenti.

Van, amikor egy soundtrack egy korszak pillanatfelvétele.

A My Stepmother Is An Alien pontosan ilyen.

A film 1988-ban készült Richard Benjamin rendezésében, főszerepben Dan Aykroyddal és Kim Basingerrel, és egy meglehetősen különös történetet mesél el: egy távoli bolygóról érkező nő érkezik a Földre egy titkos küldetéssel. A film zenéjét Alan Silvestri komponálta, aki ekkorra már komoly filmes múlttal rendelkezett.

A soundtrack azonban ennél jóval színesebb.

Már az első szám, az Animotion – Room To Move tökéletesen visszarepít a nyolcvanas évek végére. Az Animotion korábban az Obsession című slágerrel vált ismertté, itt pedig egy lendületes, tipikus korszakbeli popfelvétellel indítja a lemezt.

Aztán jön Ivan Neville – Not Just Another Girl, majd Jackie Jackson – Be The One és Cameo – I Like The World. Ez utóbbi már egyértelműen a funkosabb oldalát mutatja a korszaknak.

De talán az album egyik legérdekesebb darabja a M|A|R|R|S – Pump Up The Volume.

1987-ben ez a felvétel az elektronikus zene egyik meghatározó pillanatává vált. A My Stepmother Is An Alien soundtrackjén pedig egy olyan filmzenei környezetbe került, amelyben tökéletesen megmutatja, milyen különleges zenei világ uralkodott a nyolcvanas évek végén.

És természetesen ott van Alan Silvestri.

A zeneszerző három instrumentális darabbal képviselteti magát: Enjoy, The Klystron és The Celeste. Ezek egészen más hangulatot teremtenek, mint a pop- és dancefelvételek, és visszahozzák a film sajátos sci-fi hangulatát. Silvestri neve különösen érdekes lehet azok számára, akik később olyan filmek zenéivel találkoztak, mint a Back to the Future, a Predator 2 vagy a Who Framed Roger Rabbit.

Ezért szerethető ez a soundtrack.

Nem akar egyetlen stílusba beleférni. Pop, funk, elektronikus zene, synth-pop, filmzene – mind megfér egymás mellett.

És közben tökéletesen megőrzi azt a bizonyos késő nyolcvanas évekbeli hangulatot. A korszakot, amikor a szintetizátorok és dobgépek már teljesen természetes részei voltak a popzenének, a filmek pedig egyre bátrabban használták a kortárs slágereket saját világuk megteremtéséhez.

A Polydor 837 798-1 kiadás 1989-ben jelent meg Európában, és ma már nem éppen mindennapi darab.

Talán nem is az a fajta filmzene, amelyet mindenki azonnal keresne.

De éppen ez teszi érdekessé. Mert amikor felkerül a lemezjátszóra, nemcsak egy filmet idéz fel, hanem egy egész korszakot.

1988–89.

Videókazetták, neonfények, szintetizátorok, különös sci-fi vígjátékok és a késő nyolcvanas évek zenei világa.

Egy soundtrack azoknak, akik szeretik, amikor egy lemeznek nemcsak zenéje, hanem hangulata és története is van.

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van.