Mike Oldfield – Crises LP (1983) (YU)

A Crises Mike Oldfield nyolcadik stúdióalbuma, amely 1983-ban jelent meg a Virgin Recordsnál. A lemez különleges helyet foglal el Oldfield életművében, mert egyszerre mutatja meg két különböző oldalát: a hosszú, összetett, instrumentális kompozíciók iránti vonzalmát és a rövid, rendkívül dallamos popdalok iránti érzékét.

Az album középpontjában a több mint 20 perces Crises áll. Ez a monumentális kompozíció folytatja azt a hagyományt, amelyet Oldfield már a Tubular Bells idején megteremtett: különböző hangszerek, témák, ritmusok és atmoszférák egymásba olvadó, nagy ívű zenei utazását. Oldfield ezen a felvételen ismét szinte teljes zenekarként működik: gitárok, basszus, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek és elektronikus eszközök segítségével építi fel a darab világát.

A lemez másik pólusa a Moonlight Shadow, amely máig Mike Oldfield egyik legismertebb és legkedveltebb dala. Maggie Reilly éneke tökéletesen illeszkedik Oldfield dallamához, és a dal egyszerre lett melankolikus, romantikus és hihetetlenül fülbemászó. A Moonlight Shadow Európa számos országában hatalmas sikert aratott, és az Oldfield-életmű egyik meghatározó felvétele lett.

A lemezen hallható Shadow On The Wall egészen más karaktert képvisel. A keményebb, rockosabb dal énekese Roger Chapman, akinek rekedtes, intenzív hangja erős kontrasztot alkot a Moonlight Shadow finomságával. A Foreign Affair, a In High Places, a Taurus 3 és a többi kompozíció pedig tovább gazdagítja az album változatos zenei világát.

Mike Oldfield története már jóval a Crises előtt legendássá vált. Az 1973-as Tubular Bells gyakorlatilag egyik napról a másikra tette világhírűvé a fiatal zenészt. Az album különlegessége az volt, hogy Oldfield a felvételek jelentős részén maga játszotta a különböző hangszereket, és egy olyan összetett zenei világot hozott létre, amelyet akkoriban nehéz volt bármilyen hagyományos műfaji kategóriába besorolni.

A következő évtizedben Oldfield folyamatosan kereste az új irányokat. A Crises készítésekor már nem akarta kizárólag a hosszú instrumentális művekre építeni a pályáját. A kor zenei környezetében egyre fontosabbá váltak a kislemezek és a rádióbarát dalok, Oldfield pedig felismerte, hogy ezekben is megtalálhatja a saját hangját.

Így került egymás mellé a több mint húszperces Crises és a mindössze néhány perces Moonlight Shadow. Elsőre talán furcsa párosításnak tűnik, de éppen ettől működik az album.

A Moonlight Shadow történetéhez hozzátartozik Maggie Reilly is, aki Oldfielddel korábban is dolgozott, és később több fontos felvételén is hallható volt. Énekhangja különleges, kissé lebegő karaktert adott a dalnak. A felvétel atmoszférájához hozzájárult Oldfield gitárjátéka is, amely a dallam egyik legfontosabb zenei elemévé vált.

A dal hatalmas siker lett: az Egyesült Királyságban a 4. helyig jutott, Németországban pedig még ennél is magasabbra került a slágerlistán. A mai napig Oldfield egyik legismertebb szerzeménye.

A Crises album maga szintén sikeres lett, az Egyesült Királyságban a 6. helyig jutott, és több európai országban is magas pozíciót ért el. A lemez jól mutatja, hogyan tudott Oldfield alkalmazkodni a 80-as évek zenei világához úgy, hogy közben nem adta fel azt a grandiózus, hangszeres gondolkodást, amely már a Tubular Bells óta a védjegye volt.

A Crises egyik legnagyobb erőssége, hogy egyetlen albumon képes megmutatni Mike Oldfield két nagyon különböző arcát. A monumentális címadó kompozícióban a progresszív, kísérletező zeneszerzőt halljuk, míg a Moonlight Shadow és a többi rövidebb dal egy rendkívül érzékeny, dallamos dalszerzőt mutat.

És talán éppen ez teszi időtállóvá: nem kellett választania a progresszív zene és a pop között – ezen a lemezen a kettő tökéletesen megfér egymás mellett.

A Moonlight Shadow pedig az a dal, amelyet valószínűleg már az első néhány hang után felismerünk.

Mike Oldfield – Crises – egy monumentális zenei utazás és egy örökérvényű popklasszikus ugyanazon a lemezen.

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van