Louis Armstrong And His All-Stars – Satchmo At Symphony Hall 2LP (1951)

A Satchmo At Symphony Hall a jazz történetének egyik különleges koncertfelvétele. A felvételek 1947. november 30-án készültek a bostoni Symphony Hallban, ahol Louis Armstrong az akkoriban frissen megalakult All-Stars együttesével lépett színpadra. A legendás felállásban Armstrong mellett Jack Teagarden harsonán, Barney Bigard klarinéton, Dick Cary zongorán, Arvell Shaw nagybőgőn és Sid Catlett dobon játszott. A koncert anyagát később a Decca jelentette meg, és az 1951-ben kiadott album a jazz egyik fontos élő dokumentumává vált.

A dupla lemez olyan nagyszerű felvételeket tartalmaz, mint a Muskrat Ramble, a (What Did I Do To Be So) Black And Blue, a Royal Garden Blues, a Lover, a Stars Fell On Alabama, az I Cried For You, a Since I Fell For You, a Tea For Two, a Body And Soul, valamint a második lemezen a Mahogany Hall Stomp, az On The Sunny Side Of The Street, a High Society, a That's My Desire, a C Jam Blues, a How High The Moon és a Boff Boff. A Vinyl Passion VP 80779 kiadás további bónuszfelvételeket is tartalmaz.

Kiadó: Vinyl Passion

Katalógusszám: VP 80779

Eredeti megjelenés: 1951

Jelenlegi kiadás: 2018

Formátum: 2 x Vinyl LP

Műfaj: Jazz / Swing / Dixieland / Live

1947. november 30. Boston. A Symphony Hall színpadán Louis Armstrong és az All-Stars zenekara játszik. Armstrong ekkor már régen nem számított feltörekvő zenésznek: a jazz egyik legnagyobb alakja volt, akinek trombitajátéka és énekhangja alapjaiban formálta át a műfajt. Az All-Stars azonban valami egészen különlegeset jelentett számára. A zenekar a régi New Orleans-i jazz és a swing hagyományait hozta vissza egy olyan korszakban, amikor a bebop egyre inkább új irányt szabott a jazz fejlődésének. A Symphony Hall koncertje pedig megmutatta, milyen elképesztő energiával tudott Armstrong és társasága élőben megszólalni.

A koncert felvételei eredetileg nem úgy készültek, hogy évekkel később egy legendás dupla nagylemez alapanyagát adják. Az akkor még viszonylag új hosszú játékidejű lemezformátum, az LP azonban hamar megmutatta, hogy a közönség érdeklődik a történelmi koncertfelvételek iránt. Amikor a Columbia 1950-ben kiadta Benny Goodman híres Carnegie Hall-koncertjét, a siker megmutatta a lemezkiadóknak, hogy az élő jazznek is hatalmas piaca lehet. A Decca ezután elővette az Armstrong-koncert felvételeit, és 1951-ben megszületett a Satchmo At Symphony Hall.

A lemez egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy nem egy steril stúdiófelvételt hallunk. Ott van benne a közönség, a zenészek közötti játék, a spontán pillanatok és az a fajta szabadság, amely csak egy jó koncerten tud megszületni. A Royal Garden Blues, a Muskrat Ramble és a High Society például olyan lendülettel szólalnak meg, hogy szinte magunk előtt látjuk a színpadot. Armstrong pedig pontosan azt csinálja, amiért a jazz egyik legnagyobb alakjává vált: néhány hanggal képes teljesen magához ragadni a figyelmet.

A Black And Blue egészen más oldalát mutatja. Armstrong éneke egyszerre fájdalmas és meleg, és a dalban pontosan megmutatkozik az a különleges előadói személyiség, amely miatt nemcsak trombitásként, hanem énekesként is legendává vált. A Body And Soul szintén gyönyörű pillanat, míg a Tea For Two és a How High The Moon inkább a zenekar virtuozitását és játékosságát helyezi előtérbe.

A koncert történetéhez tartozik egy szomorú érdekesség is. Sid Catlett, az All-Stars kiváló dobosa, aki a Symphony Hall felvételein is hallható, 1951. március 25-én, mindössze 41 évesen szívrohamban meghalt. A Satchmo At Symphony Hall végül néhány héttel később, április végén, illetve májusban került a közönség elé, így a lemez megjelenése már egy olyan zenészt is megörökített, akinek tragikusan rövid élet jutott.

Talán ettől is van valami különleges súlya ennek a koncertfelvételnek. Nem egyszerűen egy régi jazzműsort hallgatunk. Egy olyan korszak pillanatát őrzi, amikor Louis Armstrong már élő legendának számított, de még olyan zenészekkel állt egy színpadon, akiknek a játéka ugyanúgy hozzátartozott az All-Stars hangzásához. A felvételen hallható Jack Teagarden, Barney Bigard, Dick Cary, Arvell Shaw és Sid Catlett mind saját jogán is jelentős zenész volt, együtt pedig egy olyan együttest alkottak, amelynek koncertjeit ma már a jazz történetének fontos dokumentumaiként hallgatjuk.

A 2018-as Vinyl Passion VP 80779 dupla LP-kiadás ezt a legendás anyagot hozza vissza lemezen. A két lemezre rengeteg zene került, így egyetlen album helyett tulajdonképpen egy teljes koncertélményt kapunk. Ez az a fajta kiadvány, amelyet érdemes este, nyugodtan végighallgatni, mert a dalok között érezhető az a több mint hetven évvel ezelőtti koncerttermi hangulat.

És talán ez a legszebb benne: amikor leengedjük a tűt, nem egy 1951-es lemez szólal meg, hanem egy 1947-es este kel életre.

Louis Armstrong trombitája, az All-Stars játékának lendülete, a Symphony Hall közönsége – egy pillanat a jazz történetéből, amelyet a vinyl segítségével ma is újra átélhetünk.

Satchmo At Symphony Hall.

Egy koncert, amely több mint hét évtized után sem veszítette el az energiáját.

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van.