John Cafferty And The Beaver Brown Band – Roadhouse LP (1988) (GER)

A Roadhouse John Cafferty és a Beaver Brown Band 1988-ban megjelent stúdióalbuma, amely a zenekar jellegzetes amerikai rock'n'roll hangzását viszi tovább. A lemezen a klasszikus rock, a roots rock és a heartland rock elemei találkoznak, egyszerű, lendületes gitárokkal, erős ritmusszekcióval és John Cafferty karakteres énekével.

A tizenkét számos albumon olyan felvételek kaptak helyet, mint a Bound For Glory, a Victory Dance, a Song & Dance, a Killing Time, a Wheel Of Fortune, a Burn The Roadhouse Down, a Penetration, a Wishing Well, a Customary Thing, a Hard Way To Go, a Higher Ground és a Road I'm Running.

A Roadhouse zenei világában erősen érezhető az a hagyományos amerikai rockhangzás, amely John Cafferty korábbi munkáit is jellemezte. A zenekar egyszerre idézi meg a bárzenék közvetlenségét, a klasszikus rock'n'roll lendületét és az amerikai heartland rock világát.

Ha valaki meghallja John Cafferty nevét, jó eséllyel először nem a Roadhouse, hanem az Eddie and the Cruisers jut eszébe. És ez teljesen érthető. Cafferty és a Beaver Brown Band 1983-ban a filmhez készült soundtrackkel vált igazán ismertté, az On the Dark Side pedig komoly sikert aratott. A zenekar ezt követően 1985-ben a Tough All Over albummal folytatta útját, majd 1988-ban megszületett a Roadhouse.

A Roadhouse azonban nem filmzene.

Ez egy önálló stúdióalbum, amelyen a zenekar visszatért ahhoz a fajta egyszerű, őszinte amerikai rockhoz, amely mindig is közel állt hozzájuk. A Billboard korabeli hirdetése a lemezt roots rock'n'roll és heartland rock keverékeként jellemezte, és külön kiemelte, hogy a zenekar több évnyi munka után készítette el az albumot.

A nyitó Bound For Glory már megadja az album alaphangját. Gitárok, dobok, lendület és egy olyan énekhang, amelyből azonnal érződik, hogy itt nem stúdióban tökéletesre polírozott popzenét akarunk hallani. Cafferty hangjában van valami kifejezetten amerikai: egyszerre rekedtes, dallamos és közvetlen.

A Victory Dance tovább viszi ezt az energiát, majd következik a Song & Dance, amely a lemez legismertebb felvétele lett. A dal kislemezként is megjelent, és Kanadában a 47. helyig jutott.

A Roadhouse egyik érdekessége, hogy a dalok nem akarnak külön-külön versenyezni egymással. Inkább együtt alkotnak egy képet egy olyan Amerikáról, amelyben a rockzene még szorosan összekapcsolódott az autópályákkal, bárokkal, kisvárosokkal, gitárokkal és azzal az érzéssel, hogy az ember csak beül az autóba, feltekeri a hangerőt, és elindul valamerre.

A Killing Time, a Wheel Of Fortune és a Burn The Roadhouse Down már keményebb, gitárosabb oldalát mutatják a zenekarnak, míg a Wishing Well és a Higher Ground valamivel dallamosabb irányba viszik az albumot. A záró Road I'm Running pedig hosszabb játékidejével szinte természetes lezárása ennek az utazásnak.

És talán éppen az „utazás” a megfelelő szó ehhez a lemezhez.

A Roadhouse nem akar futurisztikus lenni. Nem akar megfelelni az aktuális zenei trendeknek. Egyszerűen csak rockot játszik, méghozzá olyan formában, amely nagyon erősen kötődik a hetvenes és nyolcvanas évek amerikai rockhagyományához.

Éppen ezért ma is kellemes hallgatni.

Aki szereti Bruce Springsteen, Bob Seger, John Mellencamp vagy az amerikai roots rock világát, könnyen megtalálhatja benne azt a hangulatot, amit keres. Nem véletlen, hogy a kortárs kritikák is a heartland rock vonalához kapcsolták a zenekart.

A mostani példány pedig különösen érdekes a gyűjtők számára, hiszen a Scotti Bros. Records – INT 147.327 katalógusszámú német kiadásról van szó. Az ilyen európai nyomások szépen mutatják, hogy az amerikai rockzene hogyan jutott el a nyolcvanas évek végére az európai lemezboltok polcaira is.

A Roadhouse talán nem az a lemez, amelyet mindenki elsőként említ, ha az amerikai rock nagy klasszikusairól beszélünk.

De pontosan az ilyen albumok miatt jó lemezgyűjtőnek lenni.

Mert néha egy kevésbé ismert lemezre kerül a tű, megszólal az első gitár, és az ember egyszer csak ott találja magát egy nyolcvanas évekbeli amerikai országúton.

Ablak le, hangerő fel.

És indulás.

John Cafferty And The Beaver Brown Band – Roadhouse 

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van.