Jesus Jones – Liquidizer (1989) (GER)

A Jesus Jones – Liquidizer az a fajta album, amelyen szinte hallani lehet, ahogy a nyolcvanas évek végén valami új készül. A brit zenekar első nagylemeze 1989 októberében jelent meg a Food Records gondozásában, és már címében is találó: a Liquidizer valóban úgy működik, mintha egy zenei turmixgépbe egyszerre került volna az alternatív rock, a punk lendülete, az elektronikus zene, a synth-pop, a techno, a dance és a hip-hop. A végeredmény nyers, energikus és kifejezetten sajátos hangzás lett.

A zenekar központi alakja Mike Edwards volt, aki a dalok írása mellett gitáron és énekkel is meghatározta a Jesus Jones hangzását. A formációhoz Jerry De Borg gitáros, Iain Baker billentyűs, Al Jaworski basszusgitáros és Gen dobos csatlakozott, miközben a sampler használata is egyre fontosabb szerepet kapott. Edwards 1988-ban szerzett be egy samplert, amely komoly hatással lett a dalszerzésre, és tulajdonképpen innen indult el az a különleges keverék, amely a Liquidizer egyik legfontosabb sajátossága lett.

A lemez producere Craig Leon volt, aki korábban többek között a Blondie, a Ramones és a The Primitives munkáiban is részt vett. A felvételek során a Jesus Jones nem próbált egyetlen zenei irányzatba sem beilleszkedni. Inkább mindent beemeltek, ami akkoriban érdekesnek tűnt számukra. A lemez kreditjei még a felhasznált hangminták forrásait is részletesen felsorolják, amelyek között zenei és filmes hatások egyaránt megtalálhatók.

Az albumról három dal jelent meg kislemezként: Info Freako, Never Enough és Bring It On Down. Az Info Freako már az év elején felhívta magára a figyelmet, majd a Never Enough és a Bring It On Down tovább erősítette a zenekar pozícióját. Bár egyik kislemez sem jutott be a brit Top 40-be, mindhárom a Top 50 közelében végzett, az Info Freako pedig később kultikus Jesus Jones-dallá vált.

A Liquidizer a brit albumlistán a 32. helyig jutott, és még 1989 végén ezüstlemez-minősítést is elért. A következő években a Jesus Jones egyre nagyobb közönséghez jutott el, majd az 1991-es Doubt album és a Right Here, Right Now világsikere már nemzetközi sztárrá tette a zenekart. Éppen ezért a Liquidizer különösen érdekes visszatekintés: itt még hallható az a kísérletező, kissé kaotikus energia, amelyből később a sokkal nagyobb közönséget megszólító Jesus Jones megszületett.

A Liquidizer története tulajdonképpen egy átmeneti korszak története. 1989-ben a rockzene és az elektronikus zene határai egyre inkább kezdtek elmosódni. A mintavételezés, a dobgépek, a szintetizátorok és a hagyományos gitárzene már nem feltétlenül külön világokat jelentettek. A Jesus Jones pedig pontosan ezt a változást ragadta meg.

A lemez különlegessége, hogy nem próbálja eltakarni a kísérletezés nyomait. Nyers, zajos, gyors és néha szándékosan túlzsúfolt, ugyanakkor tele van fülbemászó ötletekkel. Mike Edwards később úgy emlékezett vissza, hogy talán túl sok mindent próbáltak egyszerre belezsúfolni az albumba, mások viszont éppen ezt a kompromisszummentes energiát tartották a lemez egyik legnagyobb erényének.

És talán éppen ezért érdekes ma is meghallgatni.

A Liquidizer nem egyszerűen egy újabb 1989-es alternatív rockalbum, hanem egy pillanatfelvétel arról, amikor a gitárok és a minták, a rock és a tánczene elkezdtek egyetlen közös nyelven beszélni.

A Jesus Jones – Liquidizer remek választás azoknak, akik szeretik a nyolcvanas évek végének kísérletező alternatív zenéit, az elektronikus és gitáros hangzás találkozását, illetve a később világsikert elérő zenekarok korai, még nyersebb korszakát.

Egy igazán karakteres 1989-es lemez – még azelőtt, hogy a Jesus Jones világszerte ismert lett volna.

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van.