Gazebo – Telephone Mama LP (1984) (EU)

A nyolcvanas évek elejének olasz popzenéje egészen sajátos hangulatot tudott teremteni. A Gazebo név mögött Pierluigi Giombini zeneszerző-producer és az énekes Paul Mazzolini állt, akik a Masterpiece, majd az egész Európát meghódító I Like Chopin után 1984-ben újabb nagylemezzel jelentkeztek. A Telephone Mama már egy érettebb, kissé kifinomultabb oldalát mutatja annak a hangzásnak, amely Gazebót az italo-disco egyik ismert alakjává tette.

A címadó Telephone Mama természetesen a lemez legismertebb darabja. A dalban minden benne van, amiért az olasz elektronikus popot annyira lehet szeretni: lebegő szintetizátorok, feszes elektronikus ritmusok, elegáns dallamvezetés és Gazebo jellegzetes, kissé távolságtartó énekhangja. A dal 1984-ben önálló kislemezként is megjelent, és Olaszországban a 12. helyig jutott.

A teljes album azonban ennél jóval többet kínál. A First!, a Snowhite Memories, az Alphabet, a For Anita, a Solitaire, a No Speed Control és a Strategy együtt egy nagyon egységes zenei világot alkotnak. A Solitaire különösen érdekes darab, hiszen nem jelent meg önálló kislemezként, így igazán az album hallgatása közben lehet felfedezni.

A felvételek Rómában, a Titania Studiosban készültek, és Pierluigi Giombini nemcsak producerként, hanem billentyűsként és hangszerelőként is meghatározó szerepet játszott az album megszületésében. A Telephone Mama hangzásán jól érezhető az a stúdiómunka, amely a korabeli italo-disco egyik fontos sajátossága volt: az elektronikus hangszerek nem egyszerűen a ritmust szolgálták, hanem szinte önálló szereplőivé váltak a daloknak.

Érdekes módon a Telephone Mama nem ismételte meg a debütáló album hatalmas nemzetközi sikerét. Ez azonban inkább a I Like Chopin elképesztő népszerűségének köszönhető, mintsem annak, hogy ez az album gyengébb lenne. A Telephone Mama sokkal inkább egy felfedezésre váró Gazebo-lemez, amelyen a slágeres pillanatok mellett számos finom, atmoszférikus kompozíció is helyet kapott.

A Telephone Mama egy olyan időszak lenyomata, amikor az italo-disco még tele volt új ötletekkel. A szintetizátorok, dobgépek és elektronikus effektek segítségével olyan hangzás született, amely egyszerre volt romantikus, futurisztikus és kissé álomszerű.

Gazebo ebben a világban különleges helyet foglalt el. Nem a tipikus tánczenei irányt képviselte: dalaiban mindig ott volt az elegancia és a melankólia is. A Telephone Mama pedig talán éppen ezért érdekes ma is – nem csupán egy nyolcvanas évekbeli italo-disco album, hanem egy hangulat, amely néhány ütem után azonnal visszarepít abba a különleges korszakba.

Gazebo – Telephone Mama: elegáns olasz synth-pop, finom melankólia és hamisítatlan ’80-as évekbeli elektronikus hangulat.

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van.