Dead Can Dance – Into The Labyrinth 2LP (1993/2016)

A Into The Labyrinth a Dead Can Dance egyik legfontosabb és legsikeresebb albuma. Az eredetileg 1993-ban megjelent lemez Brendan Perry és Lisa Gerrard zenei világának egyik legkülönlegesebb állomása, ahol a darkwave, a világzene, a tradicionális hangszerek, a középkori zenei hatások és a monumentális, atmoszférikus hangzás egyetlen különleges egésszé áll össze.

Az album nyitánya, a Yulunga (Spirit Dance) azonnal megteremti azt a sajátos világot, amely miatt a Dead Can Dance zenéjét olyan nehéz bármilyen hagyományos műfaji kategóriába szorítani. A The Ubiquitous Mr Lovegrove az egyik legismertebb felvételük, amelyben Brendan Perry mély, komor éneke találkozik az egzotikus hangszínekkel. A The Wind That Shakes The Barley, a The Carnival Is Over, az Ariadne, a Saldek és a Towards The Within után a második lemezoldalon olyan darabok következnek, mint a Tell Me About The Forest (You Once Called Home), a The Spider's Stratagem, az Emmeleia és a kilenc percnél is hosszabb How Fortunate The Man With None. A 2016-os kiadás negyedik oldalára kerül a Bird és a Spirit is.

A Dead Can Dance története már önmagában is különleges. Lisa Gerrard és Brendan Perry Ausztráliából indultak, majd a zenekar 4AD-hoz kerülése után egyre inkább kialakították azt a sajátos zenei nyelvet, amelyet később szinte lehetetlen volt más előadókkal összetéveszteni.

Az Into The Labyrinth 1993-ban érkezett, és egy fontos változást is jelentett a zenekar életében. Ez volt az első Dead Can Dance-album, amelyen nem dolgoztak közreműködő zenészekkel: a hangszereket Perry és Gerrard maguk játszották. A felvételek Brendan Perry írországi Quivvy Church stúdiójában készültek, és Perry látta el a produceri és hangmérnöki feladatokat is.

Ez a körülmény sokat hozzátesz a lemez hangulatához. A Into The Labyrinth nem egy hagyományos zenekari album. Sokkal inkább két zenész közös hangképe, amelyben a hangszerek, az ének és a különféle tradicionális zenei elemek szinte egyetlen hatalmas atmoszférává olvadnak össze.

A cím sem véletlen. Az Into The Labyrinth a görög mitológia Thészeusz-történetére utal, amikor a hős belép a labirintusba, hogy szembenézzen a Minótaurosszal. Ez a gondolat több dal címében is visszaköszön, például az Ariadne, a Towards The Within, a The Spider's Stratagem és az Emmeleia esetében. Bár az album nem tekinthető klasszikus értelemben vett koncepciólemeznek, a labirintus képe mégis összeköti a dalokat és megadja az egész albumnak azt a különös, misztikus hangulatot.

A lemez egyik legnagyobb erőssége, hogy miközben rendkívül atmoszférikus, mégsem válik öncélúvá. A Yulunga (Spirit Dance) ritmikus, törzsi hangulata után a The Ubiquitous Mr Lovegrove sötétebb, mélyebb világba vezet. Aztán megszólal a The Wind That Shakes The Barley, amely egy tradicionális ír dal feldolgozása, és már egészen más érzelmi teret nyit meg.

Lisa Gerrard hangja külön történet.

Az ő éneklése ezen a lemezen sokszor nem is úgy működik, mint egy hagyományos dalban. Nem feltétlenül a szöveg az elsődleges, hanem maga a hang, annak tónusa, íve és érzelmi ereje. Brendan Perry mélyebb, földhöz kötöttebb előadásával együtt olyan kontrasztot alkot, amely a Dead Can Dance egyik legfontosabb védjegyévé vált.

A Towards The Within és a Tell Me About The Forest már szinte filmszerű képeket idéznek fel. Nem véletlen, hogy a Dead Can Dance zenéje később rengeteg filmes, televíziós és más vizuális alkotásban is különleges atmoszférateremtő szerepet kapott.

Az album egyik legszebb tulajdonsága, hogy nem akar sietni. Hagyja, hogy a hangulat kialakuljon. Ez pedig lemezen különösen jól működik. A két lemezoldal természetes szüneteket teremt, amelyek után a hallgató egy újabb fejezetbe léphet be.

És ez a 2016-os kiadás esetében még érdekesebb, mert a Bird és a Spirit a negyedik oldalra került. Ezek a felvételek eredetileg az A Passage in Time 1991-es válogatáson szerepeltek bónuszként, a DAD 3621 pedig újra összegyűjtötte őket az Into The Labyrinth mellé.

A kiadás Európában és az Egyesült Államokban is megjelent, 2×LP formátumban, és a Bird valamint Spirit bónuszokkal teljesebb változatot kínál az eredeti albumhoz képest.

Ez egy olyan lemez, amelyhez talán nem is kell különleges alkalom.

Elég egy kis félhomály.

A lemezjátszó. A tű lassan ráereszkedik a barázdára. Aztán megszólal a Yulunga (Spirit Dance), és néhány pillanat múlva már teljesen más világban járunk. Nincs rohanás. Nincs háttérzaj. Csak a zene.

Dead Can Dance – Into The Labyrinth.

Egy album, amely nem egyszerűen dalokat játszik le, hanem világot teremt maga körül.

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van.