David Bowie – Heathen LP (2002/2026)

A Heathen David Bowie 2002-ben megjelent, huszonharmadik stúdióalbuma, amely különleges helyet foglal el a művész későbbi korszakában. Az album egyik legfontosabb érdekessége, hogy Bowie ezen a lemezen 22 év után újra Tony Viscontival dolgozott együtt.

A felvételek New York állam északi részén, egy lakóépületből kialakított stúdióban készültek. A lemez hangzásában Bowie korábbi, hetvenes évekbeli art rock világának visszhangjai találkoznak modernebb elektronikus és rockos megoldásokkal. A közreműködő gitárosok között megtaláljuk Pete Townshendet, Dave Grohlt és Carlos Alomart is.

2002-ben David Bowie már több mint három évtizede volt a könnyűzene egyik legfontosabb és legkülönlegesebb alakja. Pályafutása során folyamatosan változott, újabb és újabb zenei világokat fedezett fel, és talán éppen ezért volt különösen érdekes pillanat, amikor a Heathen elkészítésekor ismét együtt dolgozott Tony Viscontival. A két zenész korábban olyan legendás albumokon dolgozott együtt, mint a The Man Who Sold the World, a Young Americans, a Low és a Scary Monsters, így a közös munka 22 év után önmagában is jelentős eseménynek számított.

A Heathen azonban nem egyszerű visszatérés volt a múltba. Bowie nem próbálta megismételni a hetvenes évek sikereit, hanem azok tapasztalatait ötvözte a 21. század elejének hangzásával. Az eredmény egy sötétebb, atmoszférikus, helyenként kifejezetten melankolikus album lett, amelyben az elektronikus zenei elemek, a rock és Bowie jellegzetes art-pop világa természetesen simulnak össze.

A lemez a Sunday című dallal indít, amely már az első pillanatokban megteremti a Heathen különleges hangulatát. Ezt követi a Cactus, a Pixies klasszikusának Bowie-féle, jóval sötétebb feldolgozása, majd a Slip Away, amely az album egyik legszebb és legérzelmesebb pillanata. A Slow Burn pedig talán az egyik legjobb példája annak, hogyan tudta Bowie a régi zenei világát egy modern, 2000-es évekbeli produkcióval összekapcsolni. A dalban Pete Townshend gitárjátéka is hallható, ami különleges színt ad a felvételnek.

A Heathen másik érdekessége, hogy Bowie több különböző zenei hatást is beépített az albumba. Az I Took A Trip On A Gemini Spaceship például egy korábbi felvétel átdolgozása, amely Bowie előadásában ismét az űr és a futurizmus világát idézi, miközben már egy teljesen más korszak hangzását kapja. Az Everyone Says 'Hi' közvetlenebb, dallamosabb oldalát mutatja az albumnak, míg a Heathen (The Rays) címadó dal sötétebb, elgondolkodtató hangulatával zárja le a lemezt.

Talán éppen ez teszi különlegessé a Heathen-t: nem egyetlen sláger köré épül, hanem egy összefüggő hangulatot teremt. Vannak rajta könnyebben befogadható dalok, kísérletezőbb pillanatok, rockosabb részek és egészen finom, melankolikus felvételek is. Bowie ekkor már nem akart megfelelni semmilyen elvárásnak. Egyszerűen azt a zenét készítette, amelyhez akkor kedve volt – és ettől lett ennyire őszinte.

A Heathen utólag visszatekintve is fontos állomás Bowie életművében. 2002-ben még senki sem tudhatta, hogy a következő évek milyen új fejezeteket tartogatnak számára, de ma már tudjuk, hogy a Heathen egy olyan korszak kezdetén született, amelyből később megszületett többek között a Reality, a The Next Day, majd végül a Blackstar is.

A mostani 2026-os remasterelt vinyl újrakiadás ezért nem egyszerűen egy régi album újabb megjelenése. Egy olyan lemez újrafelfedezésének lehetősége, amely Bowie pályafutásának egyik különleges időszakát őrzi. A Popkorongba érkezett példány pedig új, bontatlan, így egy igazán szép darabbal gazdagíthatja egy Bowie-rajongó gyűjteményét.

A Heathen nem a múltat próbálja újraalkotni. Inkább megmutatja, hogy David Bowie még 2002-ben is képes volt új hangot találni magának úgy, hogy közben végig önmaga maradt.

És talán ez Bowie egyik legnagyobb öröksége: mindig továbbment.

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van.