Céline Dion – Loved Me Back to Life LP (2013)

Céline Dion neve hosszú évtizedek óta egyet jelent a nagy hanggal, a drámai előadásmóddal és azokkal a dalokkal, amelyekben az énekesnő szinte mindent kiénekel magából. A Loved Me Back to Life azonban egy kicsit más oldaláról mutatja meg őt.

A 2013-ban megjelent album különleges helyet foglal el Dion pályáján: ez volt az első angol nyelvű stúdiólemeze a 2007-es Taking Chances óta. A hosszabb szünet után pedig nem egyszerűen ugyanazt a receptet próbálta újra elővenni.

A lemez hangzásában a klasszikus Céline Dion-féle nagyívű popballadák mellett megjelenik a kortárs pop, az R&B és a modernebb ritmika is. A Loved Me Back to Life címadó dalát Sia is jegyzi, míg az albumon olyan nevek működnek közre, mint Ne-Yo és Stevie Wonder.

A címadó Loved Me Back to Life már az első pillanatban jelzi, hogy Dion ezen a lemezen szeretne egy kicsit frissebb hangzással megszólalni. A dal modern, lüktető alapokra épül, miközben természetesen ott marad benne az a hatalmas énekhang, amelyről az egész világ megismerte.

A Somebody Loves Somebody továbbviszi ezt a modernebb irányt, míg az Incredible egy Ne-Yo-val közös duett, amelyben két teljesen eltérő karakterű énekhang találkozik.

Aztán érkezik a Water and a Flame, amelyben már sokkal inkább előtérbe kerül Dion érzelmesebb oldala.

A lemez egyik különösen szép pillanata a Breakaway, amely visszafogottabb, zongoraközpontú hangzásával engedi közelebb a hallgatóhoz az énekesnőt. A kritikák is kiemelték, hogy Dion ezen az albumon több helyen egy lágyabb, érdesebb, kevésbé megszokott vokális karaktert használ.

És aztán ott van az Overjoyed.

Stevie Wonder 1980-as évekbeli klasszikusának feldolgozásában maga Wonder is közreműködik. Ez az egyik olyan pillanat, amikor az album egyszerre tiszteleg a klasszikus soul-pop hagyomány előtt, miközben Céline Dion saját hangján szólaltatja meg a dalt.

Az album talán egyik legérdekesebb választása a At Seventeen, Janis Ian 1975-ös dalának feldolgozása. A dal egészen másfajta érzelmeket mozgat meg, mint egy tipikus Dion-féle nagy ballada: az emlékezésről, fiatalságról, bizonytalanságról és arról az időszakról szól, amikor még nem tudjuk pontosan, kik is vagyunk.

A Loved Me Back to Life ezért érdekes lemez.

Nem akarja teljesen megtagadni azt a Céline Diont, akit mindenki ismer. De közben megpróbálja megmutatni, hogy a hang mögött ott van egy előadó, aki képes változni is.

2013-ra Céline Dion már rég nem egyszerűen egy sikeres énekesnő volt.

A kilencvenes években a világ egyik legnagyobb popsztárjává vált. Albumok milliói keltek el, világslágerek sora kötődött a nevéhez, és a Titanic betétdala, a My Heart Will Go On után gyakorlatilag nem volt olyan része a világnak, ahol ne ismerték volna a hangját.

A kétezres években azonban a zeneipar megváltozott.

A lemezeladások visszaestek, az új előadók és új zenei irányzatok kerültek előtérbe, miközben Céline Dion egyre inkább a koncertszínpadokon bizonyította, hogy továbbra is páratlan előadó.

Las Vegas különösen fontos fejezet lett az életében.

A hosszú színpadi jelenlét után 2013-ban azonban eljött az idő, hogy újra egy teljes angol nyelvű stúdióalbummal jelentkezzen. A Taking Chances óta hat év telt el, ami egy ilyen kaliberű előadónál meglehetősen hosszú idő.

És a kérdés az volt:

Milyen lesz Céline Dion 2013-ban?

A válasz pedig nem egy újabb Falling Into You vagy Let's Talk About Love lett.

Dion megpróbált alkalmazkodni az új korszakhoz.

A lemez producerei és dalszerzői között ott volt Sia, Ne-Yo, Stevie Wonder, Eg White, Babyface, Tricky Stewart és több olyan alkotó, akik a kortárs pop és R&B világából érkeztek.

A cél egyértelmű volt: megőrizni Céline Diont, de közben egy kicsit közelebb hozni a 2010-es évek hangzásához.

Ez különösen hallható a címadó dalon.

A Loved Me Back to Life Sia társszerzőségével született, és a megszokott Dion-féle balladai világ mellé modernebb, ritmikusabb hangszerelést kapott. A Guardian kritikája szerint az album egyik legérdekesebb vonása éppen az volt, hogy Dion visszafogta a korábban megszokott túláradó vokális megoldásokat, és több helyen egy modernebb, érzékenyebb oldalát mutatta meg.

Az album egyik legszebb története talán éppen az, hogy nem akarta újra eljátszani a múltat. Céline Dion 2013-ban már nem az a fiatal énekesnő volt, aki a kilencvenes évek elején berobbant a nemzetközi popéletbe.

Már mögötte volt évtizedeknyi tapasztalat. Világsikerek. Koncertek. Las Vegas. És egy olyan hang, amelyet már az első néhány hangból fel lehetett ismerni.

A Loved Me Back to Life pedig tele van olyan pillanatokkal, amelyek miatt érdemes végighallgatni az egész albumot, nem csak a legismertebb dalokat.

Loved Me Back to Life.

Egy album arról, hogy néha nem kell visszatérni ahhoz, ami régen volt. Elég továbbmenni. És újra megszólalni. Ezúttal egy kicsit másképpen.

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van