Amanda Lear – I Am A Photograph LP (1977) First Edition

Amanda Lear első nagylemeze, az I Am A Photograph 1977-ben jelent meg az Ariola gondozásában, és hamar a korszak egyik érdekes európai discoalbumává vált. A lemez Münchenben készült, producere Anthony Monn volt, hangzásában pedig a hetvenes évek végének jellegzetes disco-, pop- és elektronikus elemei találkoznak. Lear különleges, mély és kissé rekedtes hangja már ezen a bemutatkozó albumon azonnal felismerhetővé tette az előadót.

Az album egyik legfontosabb dala a Blood And Honey, amely Amanda Lear első nagyobb sikerei közé tartozott. Ezt követi az egészen különleges Alphabet, amely Johann Sebastian Bach A-dúr prelúdiumára épül, majd a These Boots Are Made For Walkin', Lee Hazlewood klasszikusának Amanda Lear-féle változata. A Tomorrow és a Pretty Boys után a második oldalon érkezik az Alligator, a The Lady In Black, a címadó I Am A Photograph, majd a La Bagarre és a Blue Tango.

Amanda Lear története már a zenei karrierje előtt is meglehetősen különleges volt. Modellként vált ismertté, többek között a divatvilágban és a művészeti életben is megfordult, majd a hetvenes évek közepén a zene felé fordult. Az I Am A Photograph cím is erre a korábbi korszakra utal: egy olyan előadó első nagylemeze volt, akinek a személyisége és megjelenése legalább annyira fontos része volt az egész produkciónak, mint maga a zene.

1977 a disco aranykorának egyik legfontosabb éve volt. A klubokban egyre nagyobb szerepet kaptak a négynegyedes ritmusok, a vonósok, a basszusok és az elektronikus hangszerek, miközben Európában is kialakult a saját, amerikai discozenétől kissé eltérő hangzásvilág. Amanda Lear tökéletesen megtalálta a helyét ebben a közegben.

Az I Am A Photograph nem egy egyszerű tánclemez. A Blood And Honey és a Tomorrow egyértelműen a disco irányába visznek, miközben az Alphabet Bach-feldolgozása, a Blue Tango vagy éppen a La Bagarre azt mutatja, hogy Lear és Anthony Monn bátran nyúltak különböző zenei forrásokhoz. A lemez ettől sokkal változatosabb, mint amit elsőre várnánk egy 1977-es discoalbumtól.

És itt válik különösen érdekessé a mostani példány.

Ez nem egyszerűen egy későbbi német újrakiadás, hanem az Ariola 28 866 OT katalógusszámú First Edition, amely 1977 áprilisában jelent meg. A későbbi német változatokhoz képest a számlistában is van különbség: ezen az első kiadáson a La Bagarre szerepel, míg későbbi változatokon például a Queen Of Chinatown került a helyére.

Ez egy gyűjtő számára már önmagában érdekes részlet.

Mert ugyanaz az albumcím, ugyanaz az előadó, ugyanaz az év – mégis más kiadás, más számlista és más történet.

A La Bagarre egyébként különösen érdekes felvétel, hiszen a dal a Leiber–Stoller szerzőpáros Trouble című szerzeményének francia nyelvű változata. A lemez másik feldolgozása a Blue Tango, amely Leroy Anderson híres kompozíciójából született.

A háttérben pedig olyan kiváló német stúdiózenészek dolgoztak, mint Harold Faltermeyer, aki billentyűs hangszereken és Moog szintetizátoron is közreműködött, valamint Mats Björklund gitáron. A hangszerelésben a vonósok, a billentyűk, a gitárok és az elektronikus hangszerek együtt alakították ki azt a jellegzetes hetvenes évekbeli európai discohangzást, amely ma már egy egész korszakot idéz fel.

És persze ott van Amanda Lear. A hangja. A stílusa. Az egész jelenség.

Az I Am A Photograph nem egyszerűen egy lemez, hanem egy nagyon pontos lenyomata annak a világnak, amelyben a disco már nem csak egy zenei irányzat volt, hanem életérzés. Elegancia, extravagancia, éjszakai klubok, csillogó fények és hatalmas táncparkettek.

Felkerül a lemezjátszóra a Blood And Honey. Aztán jön a Tomorrow, az Alligator, a I Am A Photograph, végül a La Bagarre és a Blue Tango. És egyszer csak ott vagyunk 1977-ben. Nem egy mai újrakiadás szól. Nem egy modern remaster. Hanem egy több mint negyvenéves német első kiadás, amely pontosan azt a hangulatot őrzi, amelyben megszületett.

Amanda Lear – I Am A Photograph 1977 

Egy igazi hetvenes évekbeli discoalbum, különleges első kiadásban – és pontosan az a fajta lemez, amelynél egy gyűjtő nemcsak a zenét, hanem magát a kiadást is értékeli.

Popkorong – Ahol minden lemeznek története van