AC/DC – Highway To Hell LP (1979/2009)
Az AC/DC – Highway To Hell az ausztrál hard rock zenekar 1979-es klasszikus albuma, és egyben Bon Scott utolsó stúdiólemeze az AC/DC-vel. A lemezen olyan legendás dalok szerepelnek, mint a Highway To Hell, Girls Got Rhythm, Walk All Over You, Touch Too Much és Shot Down In Flames. Ez a példány a Columbia 5107641-es, 2009-es, 180 grammos, remasterelt vinyl újrakiadása, és bontatlan, új állapotú.
| formátum: | Vinyl, LP, Album, Reissue, Remastered, Stereo, 180g |
| Állapot : Lemez / Borító: | Új, Bontatlan Csomagolás |
| Évszám: | Original - 1979 / Reissue - 2009 |
| Műfaj: | Hard Rock, Blues Rock |
| Ország: | EU |
| Kiadó: | Columbia |
| Azonosító: | 5107641 |
További információk a termékről:
Kevés rockalbum van, amelynek már az első néhány másodperce után pontosan tudjuk, mi következik. A Highway To Hell ilyen lemez. Angus és Malcolm Young gitárjai, Phil Rudd feszes dobjai, Cliff Williams basszusa és mindenekelőtt Bon Scott semmivel össze nem téveszthető hangja együtt olyan energiát hozott létre 1979-ben, amely azóta is a rockzene egyik alapköve.
A címadó Highway To Hell mellett ott van a Girls Got Rhythm, a lendületes Walk All Over You, a Touch Too Much, a Beating Around The Bush, majd a második oldalon a Shot Down In Flames, a Get It Hot, az If You Want Blood (You've Got It), a Love Hungry Man és a sötétebb hangulatú Night Prowler.
A Highway To Hell története 1979-ben kezdődött, amikor az AC/DC már komoly nemzetközi sikereket tudhatott maga mögött, de még mindig egyre magasabbra akart jutni. A zenekar Londonban, a Roundhouse Studiosban dolgozott a lemezen, a produceri feladatokat pedig Robert John „Mutt” Lange vállalta.
Lange munkája fontos változást hozott az AC/DC hangzásába. A zenekar nyers koncertenergiája megmaradt, de a dalok sokkal feszesebbek és letisztultabbak lettek. A gitárok hatalmasat szóltak, a ritmusszekció szinte géppontossá vált, Bon Scott pedig minden egyes sorral úgy énekelt, mintha az egész világot egyszerre akarná meggyőzni arról, hogy az AC/DC-nek ott a helye a legnagyobb rockzenekarok között.
És sikerült.
A címadó dal hamar az együttes egyik legismertebb felvétele lett. Érdekes módon a Highway To Hell album és a címadó kislemez az Egyesült Királyságban nem azonnal robbant akkorát, mint később a rocktörténeti jelentősége alapján gondolnánk. Az album azonban augusztusban már a brit lista 8. helyéig jutott.
Aztán eljött 1980.
Bon Scott februárban meghalt.
Ezzel a Highway To Hell utólag egészen más jelentést kapott. Nem egyszerűen az AC/DC egyik legsikeresebb albumává vált, hanem Bon Scott korszakának utolsó stúdiólenyomata lett. A következő album, a Back In Black már Brian Johnsonnal készült, és egy teljesen új fejezetet nyitott az együttes történetében.
Éppen ezért a Highway To Hell ma már nemcsak egy klasszikus hard rock album.
Egy korszak lezárása.
Bon Scott utolsó stúdiólemeze, amelyen még teljes egészében az ő hangja áll az AC/DC zenéjének középpontjában.
És amikor felkerül a lemezjátszóra, nem kell sokat várni. Az első gitárakkordok után megszólal Bon Scott.
Highway To Hell.
Az a dal, amelynek riffjét valószínűleg még az is felismeri, aki soha nem hallgatott teljes AC/DC-albumot.
A mostani példány pedig egy újabb fejezetet jelent a lemez történetében: a Columbia 5107641-es, 180 grammos, remasterelt vinyl újrakiadása. A kiadás az eredeti mesterszalagokból készített remastert használja, a remasteringet George Marino végezte a Sterling Soundnál.
AC/DC – Highway To Hell.
Egy lemez, amely nem egyszerűen a rocktörténelem része. Ő maga a rocktörténelem.
Popkorong – Ahol minden lemeznek története van.